Kultúra, hagyomány

A fürdőkultúra eredete az ókori Római Birodalom idejére nyúlik vissza. Pontosan 2000 évvel ezelött csupán Rómában kb. 170 nyilvános fürdőhely létezett, amelyek a higénia és a testedzés mellett mindenekelött szociális célokat szolgáltak.

A római fürdőélet

A Római Birodalomban a fürdőket mindenki kedvelte. Gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, férfiak és nők számára egyaránt mindennapos szórakozás volt. A császárkorban ingyenesek voltak, legfeljebb a belépés került egy quadransba, amely kevesebb volt, mint egy liter bor vagy egy cipó ára. A fürdőhelyiségek felépítése megfelelt az egymást követő műveletek rendjének.Az első terem az öltöző volt, ezt követte a meleg vizes terem, utána a közepes hőmérsékletű, majd végül a hideg vizes terem, melyet többnyire nyitott úszómedence egészített ki. Körben kis helyiségek sorakoztak szaunákkal, olajozókkal, masszírozókkal és szőrtelenítőkkel. A fürdőépületben voltak még tornatermek, könyvtárak, olvasószobák, társalgók, sőt büfék is. A fürdők ily módon nem csupán fizikai szükségleteket elégítettek ki, hanem módot adtak a társasági kapcsolatok ápolására, tulajdonképpen a város társadalmi életének középpontját alkották.Az emberek itt beszélgethettek a politikáról, a sportról, vagy akár üzleteket is köthettek. A létesítményeket általában boltok vették körül, ahol a fürdőzéshez szükséges eszközöket, élelmiszereket, sporteszközöket árultak. Maguk a fürdők általában magas, világos termekből álltak, a falakat mozaikok, freskók, stukkók díszítették.
A fürdőkbe nők is beléphettek és a modern bikinihez hasonló melltartóban és rövid alsóban fürödtek.

Női viselet a római fürdőkben

Róma 15 meleg vizű termája és 856 hideg vizes közfürdője a III. században nem csupán tisztálkodási és társasági célokat szolgált, betegségmegelőző és gyógyító szerepük is volt. Ez nagyon megfelelt az ősi vallásos, orvosi és társadalmi hagyományoknak. Már a hippokratészi orvoslás felfigyelt a mosakodás és fürdés dietetikus hasznosságára. A gyógyító erejűnek vélt hideg és meleg források kultikus tiszteletnek örvendtek, és az ókorban nagy jelentőséggel bírtak. Augustus korának legnagyobb építésze a Kr. e. I. században így írja le a meleg vizű források gyógyító hatását: "A kéntartalmú források azáltal állítják helyre az idegek működését, hogy felhevítik és a meleg segítségével kiűzik a testből az egészségre ártalmas nedvességet." A III. században a rómaiak terápiás szempontból előnyben részesítik a hideg vizes kúrát, a tengeri fürdőt (thalasszoterapia) vagy a folyókban való lubickolást, illetve a tengervíz vagy ásványvizek ivását és hideg vizes borogatást a termálforrásokkaI szemben. Az antik időkben felfedezett gyógyforrások egy részét napjainkban is használják, és némelyikük a mai gyógyüdülőket táplálja. A magyarországi gyógyforrások egy része is ismert volt már a római időkben pl. a Római Fürdő.

A római fürdőkultúra legközvetlenebb formában a fürdők társadalmi rendeltetését, építészeti és technikai megoldásait tekintve a török fürdőkben élt tovább.

 

Oldal: Kultúra, hagyomány
A RÓMAI KORI FÜRDŐK - © 2008 - 2024 - furodjokosan.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat