Caracalla fürdője:
A 3. század elején építették, és a 6. század közepéig használták. Alaprajzát egymáshoz kapcsolódó, keresztboltozattal és kupolával fedett kerek és sokszögű termek csarnokrendszere alkotta. Befogadóképessége ezerhatszáz fő körül lehetett, naponta átlagosan nyolcezren keresték fel.
Caracalla fürdője egyike a legjobb állapotban megmaradt római kori fürdőknek. Jelentős átalakítás Constantinus császár uralkodása alatt történt a 4. század elején, amikor a caldarium egyik oldalát egy félkörív alakú apszissal bővítették ki. A fürdő 537-ig üzemelt, amikor Róma ostroma alatt a gót támadók elvágták a vízvezetéket, hogy így is kényszerítsék a rómaiakat a város feladására. Innentől kezdve a fürdők elvesztették jelentőségüket, aminek oka nem csak a vízhiány volt, hanem az is, hogy a fürdő viszonylag távol helyezkedett el a városközponttól, így a lakosság félve a gót támadóktól nem látogatta az épületet. A 6. és a 7. század folyamán a területet temetőnek használták. III. Pál pápa 1545 és 1547 között "ásatásokat" végeztetett a fürdő területén, amelynek eredményeként számos szobor, szoborcsoport és bronztárgy került napvilágra.
A fürdő a külső falakat is beleszámítva egy 337 x 328 méteres területet foglal el. A terület nem teljesen vízszintes, legmagasabb és legalacsonyabb pontja közötti szintkülönbség eléri a tizennégy métert. A számítások szerint az építkezésen (beleértve a kőfejtést és az építőanyagok helyszínre szállítását is) átlagosan naponta kilencezer ember dolgozott öt éven át. A fürdőhöz kapcsolódó vízvezetéket 212-ben készíthették. A hidegvizes medencékbe folyamatosan engedték a vizet, a melegvizes medencéket időnként teljesen leengedték majd meghatározott időközönként újratöltötték. A vízelvezetést egy tíz méterrel a földszint alatti csatornarendszer segítségével oldották meg. A caldarium alatt alakították ki az ötven kemencéből (ebből huszonnégy a mai napig látható) álló fűtési rendszert. A kemencékben naponta átlagosan tíz tonna fát használtak fel, a földalatti raktárakban összesen körülbelül kétezer tonna fát tudtak tárolni.
Alaprajza
A legfontosabb helyiségek:
A mozaikdíszítés részlete